Parancsra vágta térdre magát

Tán szőke fürtös but(h)aság.

Ellopta azt az aranyágat

Amit én szeretve vigyáztam.

Volt egyszer egy lakótársam

A barátság boldogan elélvezett

S, az eltitkolt dárdádat nyájasan

Gyanútlan hátamba döfted.

Szenilis Skizofréniát szólítom nevén

Hittem sokáig, megmenthetném

A kétszer kétfelé tévedt lényt.

Nekik csak játék eme mesterség.

Egyszer visszafizethetném

Megtennem képtelenség

Kit ha szeret, elszeressem én.

Kettőnket elválasztott örökre

A dicső különbözőség 

Múltból világító fénye.

Mert nem vagyok Buddha.