Kifújt lehelet köddé dermed
Gondola-füstben a gondolat
Elrendelt az épp múló perced,
Jövővé válik, korom tapad
A kémény háza újraágyaz.
Az éppen múló másodperced
Hernyóból módosult pillangó
Fény, láthatatlanba hatoló
Színes ceruza, mint az ember
Szíve nevez, szeme…