Ha harminc év múlva netán meghalnék,
ha addig kibírnám, a boldogság beperelne.
Belegondolni sem mernék most, már csak
harminc utolsó darab tavaszt, nyárt, őszt, telet.
Üres poharamba töltöm a csendet,
s még ha úsznék is benne, milyen hangosan verne,
zavarná az egyetlen szívdobolás.
De a mutatók megtapsolnak minden negyedkor.
És, ha sérült testből sétálnak ki a méterek,
a másodpercek gondoskodnak róla,
árnyék koloncáról, követ, hogy belefeküdjek,
lássam, mit minden fa, az idő-járást.
/2019.04.11./
