Széllel játszik a sok lehulló szirom,

láthatatlan hullám dobálja mindet,

negyven hajótöröttet, mintha lenne oltalom.

Két-három még jóslatként kapaszkodik,

bizonytalanul csüngnek a napfényben,

veszélyben neheztelés, súly – a léttel kockázik.

Az időt valaki másban mérni lenne túl szép.

Egy roncsderbyre vajon ki fizet be,

ki kíváncsi a szirmokra, miként törnek össze.

2021.04.10.