Naikan egy olyan japán kifejezés, ami az introspekciót foglalja magába. A buddhizmus és a zen, de a harcművészetekben elmélyültek is foglalkoznak ezzel a cselekvéssel. Az introspekció folyamán önmagunkra figyelünk, betekintést nyerünk önmagunkba. Szándékosan nem az önismeret szó került most kihangsúlyozásra, mert az egy képlékeny terület. Önmagában az önismeret szóval sokkal több probléma van, mint azt gondolnánk. Interakciók, cselekvések, tanult reakciók, minták és érzések léteznek.  Az önismeretre törekvés egy berögzülés, biztonságra való törekvés. Nem tudhatjuk, hogy egy olyan helyzetben, interakcióban, amiben még soha életünkben nem kerültünk, hogyan fogunk reagálni. Nagyjából ez a látens önismeret. Lenne, de nem tudhatjuk. Azt viszont tudjuk, hogy bizonyos helyzetekben, milyenek voltunk, hogyan reagáltunk, mit éreztünk. Jó volt vagy rossz. A visszacsatolás felkerül a mentális térképünkre. Amennyiben ez egy negatív tapasztalás volt, tudunk rajta változtatni. Meg tudjuk változtatni a saját reakcióinkat, viselkedési mintáinkat.  Erre lehet, hogy már egy hét múlva is képesek vagyunk. Például egy vizsgán a vizsgáztató (de beszélhetünk munkahelyi szituációról is, előadás során átélt lámpalázról stb.) egy bunkó paraszt és nem tudod a saját tudásodat olyan magabiztosan előadni, mint egy kedvesebb vizsgáztató esetében. Kire figyelsz? A másikra, ha hazamentél, utána csak magadra fogsz. Legközelebb ugyanaz az illető fogad, de te már tudod, hogy hogyan kell viselkedned, hogy a legjobb tudásod szerint vizsgázz. Akkor bátor vagy bátortalan vagy? Mit súg az önismeret. A válasz: változásra képes, tehát bátor, tehát az önismeret az nem egy végső állomás, mint ahogy azt sokan hiszik. Mead munkássága sokat segíthet ebben az önismereti  kérdésben, mert ezzel már foglalkoztak az interakcionisták. Az előző példa azért is fontos, mert a másik ember okozta a blokkot, egy interakció zajlott, viszont lehet, hogy ez egy olyan blokk, amit amúgy a szülők alakítottak ki 6 éves korban pl. A viselkedésreakció egy tudattalanban zajló konfliktus.  De miért fontos a Naikan?

A természetünk alkotóelemei, mint a víztükörkép vagy a visszhang lehetőséget nyújtanak a pillanatnyi önismeretre. Láthatjuk magunkat, hallhatjuk a hangunkat. Ám még ezek a tényezők is változnak, ahogy öregszünk. 10 év múlva nem ugyanolyan lesz a tükörképünk. Azonban még a természet is megadja számunkra azt a lehetőséget, hogy visszahalljuk a hangunkban és meglássuk arcunkban az érzéseinket.

A Naikan egy olyan önreflexiós módszer, amely az igazságot szolgálja. Az igazság felszabadít. Nem azt a nézetet támogatja, hogy milyen idealizált képet kövessünk magunkról, az életünkről, hanem próbál rávilágítani az alapvető természetünkre, az aktuális tapasztalásokra, és arra, hogy hogyan szemléljük az életünket. Segítségével megvizsgálhatjuk magunkat, cselekvéseinket és kapcsolatainkat. Egy egyszerű módszerrel elsajátítható, "csupán" három kérdésen kell elgondolkodni, ha introspekcióra támad kedvünk, valamilyen helyzettel, magunkkal kapcsolatban:

• Mit fogadtam be?/ Mit kaptam?
• Mit adtam?
• Milyen bajt/gondot/bonyodalmat/nehézséget okoztam?

Például az előző példához visszatérve, meg is tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, ám ez egyáltalán nem könnyű olyan esetekben, amikben sok vakfoltunk van (elfojtott, elfeledett emlékek, hibás kongnitív minták). A Naikan gyakorlásához tehát időt kell szakítani.

(Naikanról bővebben: http://www.moritaschool.com/read-me/)