Vájt sebekkel mozgó leveleket mindig a pocsolyákkal kínálják meg, hiszen megtanultak beléjük süllyedni egyedül, némán, türelemmel, miközben a vájt sebeik elengedik testüket, s a Nap, ki mindenkire ragyog, talán még időben kiszárítja a mikrotavat a betonon. És mi lesz utána? Semmi. Egyedül,…

  Hány percet áldoztam oda, hova félve, lopott pillantással léptem,hol az attitűdnek hittem el, hogy értő, vigyázó társaságra leltem,hol hanggal vetkőzik otthon nélküli csupasz csigává az értelem.Itt a ház testtől elválik, idegenként mutatkoznak be egymásnak,s, a páncélos puttonyból kikúszik…