Szoknya perdül
Járják a képtáncot
Főkötőkben az emlékláncok
Csörgő ritmusuk megrázó.
Bocsánat kell, s megértés
Önmagunkat rímekkel sértés,
Feláldozni a súlytalan felejtést.
Süllyedő szívekből repüljön szét
Az ólomgolyó a szabadság szelén
A látványt majd megtapsolja
A felszabadult, kikönnyezett létezés.
