A reggeli óramutató nem épp a barátom, mindig többet mutat, mint amire én vágyom. Mert mindig csak kómázom, a fogaim is úgy mosom. ÉÉÉs mikor a szemeimet nagyra nyitom. Zoom Zoom!! Már ennyi az idő?!?! Perceken belül az utcán találom magam, útközben sasolom a buszom, jön-e vajon. Hátperszho, szmogos, büdös, mély levegővétel, 50 méteres sprint, de legalább 200 a tüdőmnek. Elérem. Leszállok a végállomáson, átszaladok a túlsó járdára, követ a busz, lelassít mellettem. Kiszól a férfi sofőr az ablakon.

- Mondja drágaaa, hol lehet ilyen csinos nadrágot venni?

- Húha, a frászt hozta rám (mi ez, piac?)...hát remélem nem értette félre. Én csak a busz, s nem Ön után futottam.

Nagy nevetés.

- Az lett volna a helyes válasz, hogy magácskánál lehet ilyet venni. Legyen szép napja.

- oO. Önnek is. (Wtf? Már miért lett volna ez a helyes válasz?! Kinek helyes. Hah. Vén kujon.)