Kevés ki érti
Az élet fura UraMedréből Ki- sétálvaKanyarog, akár a Mura. Már egy hete csak a szomjúságra gondol,Meg-megállva,Szigorú csak-vizet, tiszta szívvel csapolEgy törékeny pohárba, cseppekben sót szór. Sós szót szór mezők tengerében,Tűlevelekről dallamban csüngve,Szíves falevelek képében. Tenger napfényes mezején,Piros orrú bohóc tollfeketénRingatózik a lételem szelén. Ideológiákba zárva idealizált idea,Vagy csak valódi önmaga ő-e,Kiderül a kérdés Maga-maga,Kinek, mi a szájtanja. Hattyúkat hallunk a semmiben,Lábuk között mi úszik majd a vízben,Nem dönt el semmit sem. Tollfosztott csupasz hangokban,Lelkük tánca egy egységben,Az egy mi számít az élő életben. Bizalom látja, más senki,Halk érzéssel, nem hallhatja más senki,S nem is kell bárki, kevés ki érti! Ki nem ért,vagy egyet nem ért,-S, Ki még tesz önmagáért,Nem felel. Majd a szívtanja. S a magánügy, nem magányügy,Társas vállalkozás,Nem kell hozzá csoportban rejlő változás. Lehet tőle erősebb,Lehet tőle gyengébb,A dal legyen gyengéd. /2013. február-március/
