Félelem. Fél elem, már ez a szó önmagában tükrözi, mi ez az érzés bennünk. Valami, ami felett csak félig van erőnk uralkodni, s valami, ami félig képes felettünk uralkodni. El kell dönteni, ki akar uralkodni, az én felem, vagy a félelem.

Félni bármitől lehet, amitől csak akarunk, szabadon választhatunk. Úgy gondoljuk, ha félünk, akkor egy kontrollt gyakorlunk a biztonságérzetünk felett, s ettől akarjuk biztonságban tudni magunkat, vagy mást. Félünk vagy féltjük, mert így óvunk, óvjuk.

Félthetjük az egészségünket is, tarthatunk attól például, hogy rákosak vagy cukorbetegek leszünk. Mi a módja annak, hogy ez ne következzen be, ha az ettől való félelmünk felütötte a fejét. Az egyik, hogy felszínre engedjük a félelemérzetet, elmegyünk egy laborvizsgálatra, ami szintén egy ellenőrző funkció a biztonságérzetünk felett. Megnyugszunk, ha jó az eredmény, de továbbra is tartunk a problémától.  A félelem bennünk marad.

Egészségesen étkezünk, sportolunk, és megteszünk minden olyan dolgot, ami testünk-lelkünk javát szolgálja, ez a másik. S, mégis azt érezzük, hogy van egy külső erő, ami rajtunk kívül áll, ezt sorsnak is szoktuk hívni,

de mi van, ha ez csupán saját félelmünk kívülre vetített képe, mert nem hiszünk tudatosan testünk erejében, vagy a működéséről nem tudunk eleget. Ezért egy külső erőt érzünk, ami árnyékot vet ránk, ez a kivetített félelem. Természetesen a sors tálcán kínálja a küzdelemforrásokat, így nem kerülhetünk el minden nyavalyát, de sok múlik rajtunk. Érdemes tanulni a saját testünk működéséről, mert hozzásegíthet az egészséges testtudatunkhoz és hitünkhöz. Jobban fogunk bízni magunkban, és saját erőnkben. Győzedelmeskedhetünk félelmünk felett, a hit és a fél elem megküzd egymással.

Félek, hogy pánikrohamom lesz.

Eljátszom a gondolattal és előhívom, mert emlékszem rá milyen, nehogy elfelejtsem a félelmet komolyan venni. Ha előtör ez a testet, elmét felőrlő érzés, akkor bebizonyítom magamnak, hogy volt és van mitől félnem, így tartva kontrollt a biztonságérzetem felett, ezzel odafigyelve a félelemre, hogy ne engedjem uralkodni, de mégis folyamatosan ezzel a gyengítő erővel foglalkozom. Az igazi kihívás így az okok megszüntetése és a problémák feloldása. Ez az egész, egy dupla félelem és ellenőrző mechanizmus egymást kergető viszonya.

A roham, azért roham, mert rohan, berobban.

Ezt megállítani, megszüntetni a türelem, azaz a tűrés elemével lehet. Mit kell tűrni? Az idő múlását, mert ez és a mi hozzáállásunk a problémánk megoldásához, a két kulcsfontosságú tényező. A türelem egy olyan elem, ami optimizmust kíván, míg a félelem pesszimizmust. Ezért kell az optimizmusra gyúrni. A legjobb orvosság az agykontroll, ami nem más, mint pozitív szavak és mondatok felfestése a lelki szemeink elé húzott színházfüggönyre, így nincs ereje és ideje a negatív "önerősítésnek".

A stressz egy fokkal gyengébb lélekgyilkos.

Ugyanazok a folyamatok állnak a háttérben, mint a pánikroham esetében. A negatív stressz az a felfokozott negatív erő, ami összegyűlve megreked a testünk egy pontján, pl.: érezzük, hogy összeszorul a gyomrunk, vagy a fejünk fel akar robbanni a dühtől. Ilyenkor azért nehéz lazítani, mert ha nem feszülünk be, akkor úgy érezzük, hogy nem védekezünk. El akarjuk utasítani a negatív eseményeket, pedig ha lazítanánk, akkor válnánk szabaddá. De az adott pillanatban erre kevesen vagyunk képesek, mert ellenőrzésünk alatt akarjuk tartani a kiváltó helyzetet, és a rossz érzést. "Hadonászunk", aminek semmi értelme sincs, de senki sem tanította meg nekünk, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Az ember gondolkodásmódja az önvédelemre lett nevelve, csak nem ismerjük a helyes technikákat. Nehéz is élesben kipróbálni, mert attól tartunk, hogy alulmaradunk az adott szituációban, helyzetben, és biztonságunkat veszélyeztetve érezzük.

Kinyitjuk a tenyerünket és nem ökölbe zárjuk, máris érezzük a sebezhetőséget.